Hosszú sorozatban egy újabb elég kemény napon vagyok túl, és most már tisztán hallom, ahogy a legkitartóbb és legkritikusabb olvasóim - ha két poszt után már lehet egyáltalán állítani, hogy rendelkezem ilyenekkel - hangosan köszörülik torkukat, hogy kérem szépen, hol is van az a heti egy írás?
Talán takarózhatnék azzal is, hogy ebben az időszakban, ahogy a természet robban a hosszú tél után, rengeteg a munka a szőlőben, ami mellett nekem ráadásul hatványozottan több más ügyintézés, szervezés és tervezés is becsúszott. De nem, nem takarózom, igyekszem felvenni a ritmust, ugyanis egy felelős blogger élete nem csak játék és mese! Sorakoznak is már a különféle témák, de mielőtt egy újabb komolyabb hangvételű következne, gondoltam megpróbálkozom megcsillogtatni kőkorszaki szakácstudományomat is. Hölgyeim és Uraim, nevetni ér! :)
Csiperkés tagliatelle. Félig ünnepélyes napokon vargányás-csiperkés tagliatelle. Nagy öröm esetén pedig tiszta vargányából, azaz tagliatelle ai funghi porcini! Persze azért nálam általában minden este legalább félig ünnepélyes, de ma este csak egy teljesen egyszerű változatra vágytam. A hétköznapok gombás tésztája, semmi cicoma.
Nagyon egyszerű a recept, még én sem rontom el! Na jó, 5-ből 1-szer azért mégis, amikor persze mást is szeretnék meglepni vele... A tésztának a vizet felteszem forrni, olivaolaj és só bele, érzésre. Közben amíg az melegszik, a gombát megmosom, megpucolom, felszeletelem, mellé négy-öt gerezd fokhagymát is megtisztítok. Egy nagyobb serpenyőben vajat melegítek, általában magasabb falú teflonos vagy kerámia edényt használok, a magasabb falút azért preferálom, mert a tésztát könnyebb benne a végén megforgatni.
Ha a vaj el kezd pirulni, fokhagymanyomóval a hagymát rányomom, aranysárgára pirítom, óvatosan, hogy nehogy megégjen. Ha megpirult, akkor ráborítom a gombát. A gombát nagyobb lángon egy-két percig kicsit megpirítom, majd lefedem, hogy megpuhuljon. Az a jó időzítés, ha a tésztának feltett víz közben elkezd forrni, ekkor a lobogó vízbe beledobom a tésztát, és lefedem. Általában tojással készült tagliatelle-t használok, illetve ha nagyon szép vargányát tudok szerezni, akkor papardellével készítem, na az valami zseniális! A gombát közben néha megforgatom, de továbbra is párolom. Amikor már elég puha, megy rá főzőtejszín, közben magasabb lángra kapcsolom, mert a tejszín általában lehűti a gombát. Fehér bors, szerecsendió, só, ennyi, a tejszín felét pedig közben elfőzőm.
Most következik a kedvenc részem. Ha a tészta már majdnem készen van, azaz megkóstolva majdnem al dente, leszűröm, és beleborítom a gombás serpenyőbe. Elkavarom, majd pedig addig hagyom rajta, amíg néhány szelet gomba és a tészta egy része elég szépen meg nem pirul. Mondhatjuk, hogy a történet itt és most egy pirult-bográcsos-slambucos irányt vesz, de csak óvatosan, maximum 1-2 percig. A tálalásnál lehet szépen elegánsan is tálalni, de én most csak úgy rusztikusan, mély tányérba tálaltam, rá egy kis reszelt parmezán, fenséges!
E mellé azt hiszem, hogy talán egy pohár tavalyi, első szüretünkből készült habzóbor - ami természetesen egy külön írást fog itt majd kiérdemelni - a tökéletes párosítás. A szósz tejszínességét, a gomba illatát nagyon szépen egészíti ki a buborékok frissessége, a bor egyszerű és őszinte, őszibarackos, enyhén szamócás cukorkás játéka, a korty végének jóízű kesernyéje, és a legelőről hazatérő bocik hosszú bőgése.
A nap végén, azt hiszem, nem is kell ennél több!
