Nagyjából két hónap telt el, amióta itt vagyok a hegyen, és igyekszem - ahogy Szászi Endre szokta mondogatni - "a hátamon vinni a napot". :) Egyfolytában van mit csinálni, és szerencsére nem telik el egy nap sem úgy, hogy ne tanultam volna legalább két-három új dolgot. Azt hiszem, hogy ez ilyen intenzítással még hosszú évekig így lesz.
Megismertem már a munkafolyamatok egy részét a szőlőben: metszés, törzselés, hajtásválogatás, fűzkélés, kötözés, tányérozás, kaszálás, csonkázás. Tanulom a végtelennek tűnő adminisztrációs papírmunkát a hivatalokban: hegybíró, MVH, támogatások, borvidéki leírások, szabályozások, talajvédelmi terv, levélanalízis, művelési napló... Kezdem megismerni a gépeket, traktorokat, művelőeszközöket, támberendezéseket, ezek működését. Most, hogy komoly veszélyt jelent már a közelgő nyári meleg, egy kicsit el kellett jobban mélyednem az ökológiai szőlőművelésnél használt növényvédelmi, valamint ellenállóságot növelő szerek és lombtrágyák világában, ezek gyakorlati keverésében. Tavaly tél óta izgalmas nyomozásban vagyok a telepítendő vagy átoltásra szánt szőlőfajtákkal, megfelelő klónok kiválasztásával kapcsolatban, kutatom a jövőképet, azt az egyediséget, ami a mi pincékenket fogja majd egyszer jellemezni. Testvéremmel, aki a marketinget és az eladást viszi majd előre, arculatkialakításba, piackutatásba vetettük magunkat. Néha pedig besegítek Anyunak a szőlő körüli vendégházak lakberendezésébe is, de erre sajnos már nagyon kevés időm marad.
Ez persze egy fontos és nélkülözhetetlen tudás a szőlő körül, melyet minél hamarabb meg kell szereznem. Ha viszont egy lépést hátrébb lépünk, észrevehetjük, hogy van egy dolog ezek felett, ami mindennél fontosabb, ami folyamatosan felülírja az ember által elképzelt tervet: a természet biológiai órája.
Úgy érzem, hogy könnyelműen és kissé öntelten azt hittem, hogy ezt az alaptörvényt már elégszer hallottam Endrétől, élesen tudatában vagyok ennek, és tudom, hogy mit mikor kell és lehet megtenni. Ezzel szemben ez most mégis sorozatban hozza felszínre, ha nem akarok róla tudomást venni, akkor pedig azonnal be is bizonyítotja számomra emberi hibáimat, melyekről néha megfeledkezem, és dolgoznom kell még rajtuk.
Most hogy itt vagyok már egy ideje, jobban érzem, hogy a városokban az ember nagyon eltávolodott a természettől. Minél nagyobb és fejlettebb a város, annál távolabb kerül tőle. Fejlett nyugati városokban gyakran a szabad levegőre sem kell kitennünk a lábunkat, ha az egyik toronyházból a másikba át szeretnénk menni. Az aluljárókban üzletek és éttermek sorakoznak, a metrók megállóit pontosan a házak alá tervezték. Az átlagember életét már nem befolyásolják közvetlenül a természeti elemek, nem kell alkalmazkodni hozzájuk. Ha pedig azt nézzük, hogy az ember hogyan képzeli el a jövőt, akkor elég megnézni a megfelelő sci-fi filmet. Az élet egyre kényelmesebb. Talán túlságosan is kényelmes. A tökélyre fejlesztett biztonság és kényelem.
A szőlőben a természet markában vagyunk, nagyon ébernek kell lenni. Folyamatosan járni kell a sorokat, figyelni, hogy hogyan fejlődik a szőlő. Ha a hajtások akkorát ugrottak, hogy már fűzkélni vagy kötözni lehet, akkor azt azonnal meg kell tenni, különben másnap a szél vagy a kultivátor letöri, és egy évre be is fejeződhet a történet. Így jártam például néhány pinot noir tőkénknél, melyeket még februárban vágtunk vissza, hogy át tudjuk oltani egy másik fajtára. Ilyenkor a föld közelében a tőkéből kitörő zsenge hajtásoknak elég egy apró fuvallat, és máris tőből kitörnek. Sajnos előfordult az is, hogy egy adott tőkén már nem is maradt érdemleges vessző, amin az átoltást el lehetne végezni, így azzal a tőkével jobb esetben csak jövőre lehet folytatni a munkát. Szerencsére azért nincs nagy baj, de azért mégis jó lecke volt.
Endre szőlőit mindig csodálom, higgadtság, rend és precizitás, egy lépéssel a természet előtt. A természet órájával lépést kell tudni tartani, minden munkafolyamatot időben, jól szervezetten el kell végezni. Ha ezt nem tesszük meg munkafolyamattól függően 3-4 nap vagy 1-2 hét múlva már sokkal nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy a rendet visszaállítsuk, és közben persze más dolgokról csúsztunk le. Ha a munkával időközben nem haladunk úgy, akkor azonnal felül kell bírálni, erősítést kell hívni, folyamatosan figyelni kell.
Most már kezdem érteni azokat a régi gazdálkodó öregeket, akik sohasem voltak nyaralni: "- Hát a jószágnak ki fog enni adni?"
