Nagyon érdekes, hogy az ember mennyire képes kötődni az élettelen tárgyakhoz is. Lehet, hogy a mai fogyasztói társadalomban ez már ritkábban fog majd megtörténni velünk. Egyre gyorsabban cserélődnek a dolgaink körülöttünk, például a telefonomat pusztán csak egy tárgynak tekintem. Ha viszont valamit hosszú évekig aktívan használunk, elkísér utunkon mindenhova, előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy emlékek kötnek össze majd minket. Úgy érezzük, hogy "ők" is ott voltak - és nem csak fizikailag - akkor, amikor ezek az események megtörténtek velünk. Sőt, néha már meg is személyesítjük őket, azt gondoljuk, hogy igenis értik, érzik, hogy mi történt körülöttünk, és hallani sem akarunk a racionális érvekről, hogy miért nem éri meg használnunk, megtartanunk. Valahogy a mai kor tárgyai egyre kevésbé ilyenek már.
Majdnem fél év után először ültem vissza a régi autómba, amit majdnem tíz éven keresztül használtam. Az egyetemi évektől odáig, hogy márciusban eldöntöttem, leköltözöm a hegyre, ahova még vele mentem le. Egy sötétkék négyes Golf. Bevallom, óriási érzés volt újra benne ülni. Az ülés keménysége, a kormány, az anyagok, a váltó, a futómű. Ugyanúgy indul, ahogy akkor, amikor először elindultunk, ugyanaz a hang, robbanékonyság, vezetési élmény. A nap már késő délután fele járt, szikrázó őszi napsütés, elindultunk és egyszerűen fülig ért a szám. Hihetetlenül feldobott ez az érzés, tulajdonképpen mindegy volt, hogy hova, csak menjünk. Közben az egész eléggé fel is kavart. Belegondolni is nehéz, hogy mennyi helyen voltunk már, Debrecen, Budapest, Balaton, Villány, Eger, Sopron, majdnem 1 év Olaszország, Horvátország, Szlovénia, Ausztria, és még lehetne hosszasan sorolni. Nyaralások, kirándulások, szülőkhöz hazajárás, felhőszakadásban, félméteres hóban, negyven fokban. Közben pedig rengeteg minden történt körülöttünk, és most újra utazunk.
Firenze utcáin
Szerencsére azóta nem kerültünk messze egymástól, a testvérem használja Budapesten, úgyhogy azt hiszem, jó sora lesz! Remélem még sokáig lesz alkalmunk így találkozni, és tehetünk még néhány utat az elmúlt időkben. Szükségünk van egy-egy ilyen tárgyra, őrizzük meg őket!
